Március 15.

Kokárdával a mellemen megyek dolgozni. Gyönyörűen süt a nap, meleg tavaszi nap van. A sapka sem kell már, talán először az évben. Eszembe jut, hogy mennyi március 15.-ét megéltem már. Mennyi év elment már, de alapvetően ugyanaz maradtam. Az életben sokkal több az állandó, mint a változó. /Legalábbis a mélyben./ A március 15.-ei érzések, az emberek, akik körülvesznek és szeretnek engem – ugyanazok nagyon régóta. Egy adott hálózatban élem le az életemet? /Lehet, hogy csak akkor változna, ha földrajzilag nagyon messzire mennék innen./