Szőr vagy nem-szőr? Zone Club 2008. július 23. este

Még mindig kérdés? A divat szempontjából persze nem, de még élnek olyanok a bolygón, akik megtűrik magukon e nemkívánt jelenséget… Vagy nem is annyira nemkívánt?!
A műsorban megszólaltak olyan emberek, akik bátran vállalják a testüket olyannak, amilyen természeténél fogva. A harminc-körüliektől fölfelé mindenki emlékszik rá, hogy tíz-tízegynéhány éve még nem jelentett problémát a hónaljszőrzet, még régebben pedig teljesen természetes volt. Szüleink is így szerették egymást. Azután feltűntek a kopasz hónaljak. Egyre több. Divat lett és már kötelező. Az ápoltság része. Míg előbb természetellenesnek és ellenszenvesnek tűnt számomra ez a nagy igyekezet, mára már elfogadtam, sőt, a szőrtelen tetszik – a megszokásból adódóan. De ha belegondolok a józan eszemmel, igenis természetellenes ez a beteges irtózás a szőrtől. Nemcsak azért, mert akár néhány éve is még boldogok voltunk vele. Nem tudunk mindent a testünkről, működéséről. A szőrnek lehet olyan funkciója, amiről nem tudunk és a tartós hiánya esetleg visszaüt. A műsorban elmondták, hogy a fanszőrzet megvéd minket a szennyeződéstől, a fertőzéstől, a sérüléstől (lásd. súrlódás:). Olyan védtelen például egy kopasz ember feje. Egy ismerősöm szerint pedig – mivel az infantilizmus velejárója – a szőrtelenség infantilizáló.
Beszéltek nők, akik szőrtelenítik magukat, de szenvednek az eljárásoktól. Megszólaltak fiúk a strandról, akik teljesen vallják a kordában tartás divatját és a mellkasukat megkopasztják. Beszélt a Cosmo egyik munkatársa az olvasói igényekről. De volt egy igazán nagy durranás: szakállas nők! Ők ezt érzik természetesnek és azt természetellenesnek, hogy a társadalom le akarja róluk venni azt. Egyikük meghajolt az elvárások előtt, másikuk, Jennifer, nem. Önazonosságához tartozik a szakálla és harcol a szakállas nők elfogadásáért. Azt reméli, hogy egyszer minden nőnek lesz szakálla.
A téma feldolgozása érdekes volt, de hiányos. Nem szóltak a hormonális háttérről, a genetikáról, sem a szakállas nők párkapcsolatairól (hacsak nem az elején, amit nem láttam).

MINDENESETRE belekerült a világ a testkultusz hajszájába, ami mind többet és többet követel meg mindenkitől. Meddig lehet még fokozni az elvárásokat, sokasítani az eljárásokat az eszményi test eléréséért?
A versenyfutás mellett másra is marad időnk? Az alázat elmaradt valahol – mondta az egyik megszólaló. Másfajta értékek? A belsőnk ápolása? Nem tesz-e túl önzővé, nárcisztikussá a külsőnk ilyen intenzív „ápolása”?

Ki lopta el a nyarat?

Nemrég még megvolt… Néhány hete… Igen, július 13.-án vasárnap nagyon fülledt nap volt, igazi kánikula. Másnap délelőtt pedig kitört a vihar, hullott az eső és tizenegy fokot esett a hőmérséklet: 32 - 21˚C. Kedden hajnalban újra vihar. Tovább hűlt a levegő. A szerdai nap nagy részét Budapest belvárosában töltöttem – nem panaszkodhattam, fülledt meleg volt. De az egész 29. hétre a hűvösebb idő volt jellemző. Míg vasárnap dugig volt a Tófűrdő, addig pénteken teljesen néptelen volt: két ember ült a parton ruhában, a víz teljes nyugalomban. A két úszómester kötelességtudóan sétált formaruhájában. Minden büfé zárva. Szomorú látványt nyújtott a kihalt part.
A 30. héten folytatódott a hűvös idő. Szerencsére a kinti munkánkat el tudtuk végezni még az újabb esős zóna megérkezése előtt. Vasárnap: 27-28˚C(bár erőtlen), hétfő: 22˚C, kedd: 19˚C. Szerda: egész nap eső, megszakításokkal. Ma, csütörtökön is volt már eső. Kicsit világosabb az ég.
Máskor is, mindig vannak esős szakaszok a nyár hónapjai alatt. Ez most a 11. nap. A nyár hamar tovatűnő meleg napjai között pazarlásnak érzem ezt a hosszabb hűvös időszakot, ami a természetes tavakban való fürdés lehetőségét tovább rövidíti azáltal, hogy a meleg napokból is kell egy pár, hogy felmelegedjenek a hűvösség után.
Az időjárásban fordulópontnak számító augusztus 20.-áig alig van egy hónap. Valaki gyorsan hozza vissza a nyarat, hogy nyaralhassunk, fürödhessünk még egy pár napot!

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK? (átlagos) vasárnap este a médiában június 1.

M1 19.55 Az én Antal Imrém 21.00 Tűzvonalban (m. tévéfilmsor.); M2 20.00 Esti mese 20.30 Híradó este 20.50 Sporthírek; Időjárás 21.00 VIII. Henrik; Duna TV 19.05 Töredék 20.40 Duna-mozi (kult. mag.) 21.25 Duna-sport 21.35 Heti Hírmondó; TV2 20.00 Jackie Chan: Rob-B-Hood (hongkongi akcióf.); RTL Klub 20.00 Ellenséges terület (am. akciófilm) ; Viasat3 19.05 Columbo 21.05 CSI: Miami h.; AXN 20.00 Eli Stone 21.00 Eli Stone
Tudományos csatornák: felvilágosító műsorok
Budapest TV 20.05-22.15 Esti kívánságműsor

Milyen műsort szeretne nézni az ember vasárnap nyárestén? Értelmes, de(?) könnyed, vidám történetet, ami nem haladja meg a másfél órát. Ha éppen nincs kedvem Antal Imre bohóckodásához, nézhetem még hétvégén is a híradót az M2-n főműsoridőben (végül is fel kell kínálni egy közszolgálati tévének); utána, ha nem vagyok elég fáradt egy vérkomoly filmhez, a VIII. Henriket. Vagy magazinműsort a Dunán. A kommersz csatornákon ki nem unja még a rendszeres Jackie Chan-filmeket? Kössem le magam órákra egy hosszú, erőszakkal és agresszióval teli történettel az RTL Klub-on? Vagy bűnügyi sorozatokat nézzek a Viasat-on, mintha hétköznap volna? Tudományos fejtágításra biztosan nem vágyom (S, NGC, D). Eredetileg az AXN-t akartam nézni, egy sorozat előzetese felkeltette az érdeklődésemet, az Eli Stone. Kicsit késve kapcsoltunk a csatornára, de két perc múlva felfordult gyomorral kapcsoltam tovább. Miért kell a közép-kelet-európai embernek egyfolytában az egykaptafára készült amerikai sorozatokat néznie? Jól menő cég, kosztümös-öltönyös menedzserek, szex, önérvényesítés – ugyanazok a párbeszédek, lekopogható ritmus, jól leírható séma agresszív ömlesztése folyamatosan. Semmi közünk hozzá. Árt. Agymosás. Többet érdemlünk. Kár értünk.
A nagy kapcsolgatás közben sorrakerül a Budapest TV. Hoppá, álljunk meg egy pillanatra. Ez egy szép latin szám (Tarján Pál előadásában). Majd a műsorvezető gyorsan sorolja a levélírók üzeneteit, kívánságait. Jön a következő szám, egy magyar. Régi, „konszolidált”, szép, érzelmes dal. Ízléses, mértéktartó, nem giccses, nem szentimentális dalok követik egymást. (Két összeilllő ember, Idegenek az éjszakában, Carolina...) A műsorvezető, Dávid Sándor, fogadja a telefonhívásokat: barátsággal, empátiával beszél a nézőkkel. A magam részéről amatőrnek titulálom a csatornát, de ez lehet, hogy nagyobb szabadságot ad nekik: úgy rémlik, az érzelmes, magánjellegűnek-tűnő beszélgetés nem fér bele a televíziós etikába. Itt pedig az egyik néző hosszan ecsetelte, hogy mit jelent számára a műsorvezető viselkedése, hozzáállása, amíg megszakadt a vonal. Más csatornákon már azt sem engednék, hogy a néző hosszabban fejtegesse az érzéseit. Itt azonban nem sürgették; és amikor megszakadt a vonal, Dávid úr összefoglalta egy szóban az elhangzottak lényegét: Szeretlek – és válaszolt is rá: Szeretlek. Azt hiszem, ez az, amire minden (rajongó) néző vágyik és amit soha sem kaphat meg. Remélem, mindenki helyén ért mindent, a sok özvegy hölgyhallgató is.
Mindenesetre jobb műsort el sem tudtam volna képzelni magunknak vasárnap estére. Egyrészt egy kívánságműsor alatt bármikor kimehetek, nem szögez le a képernyő elé, nagyobb szabadságot ad, mint bármilyen történet-mesélés. Nagyon fontos, hogy a számok szépek, ízlésesek, mértéktartóak. Különben kapcsolgatnánk tovább.
Másrészt a műsor légköre megfogja az embert: a műsorvezető tisztelettel, barátsággal, empátiával bánik(!) a nézőkkel.
Ezek a dalok és ez a magatartás balzsam a lelkünkre. Ha hetven-nyolcvan éves lennék, talán várható lenne egy olyan vélemény tőlem, mint: ezek a dalok és ez a veselkedés egy olyan kort idéz, amikor a férfiak még tudtak udvarolni – a mai kor viszont nagyon félrecsúszott. Ez az előnyük az idősebb férfiaknak a fiatalabbakkal szemben. Lehet még tisztességesen felöltözött, nyugdíjas korú embereket énekelni látni? De nem vagyok hetven-nyolcvan, hanem sokkal kevesebb, mégis ezt gondolom. AKKOR MOST MI VAN? KIVEL VAN BAJ?

Mintha... csak mintha

Nos, a tévékettő fórumán a legtöbben azt állítják, hogy csalásról van szó: beépített sztárvendégek, előre megbeszélt szavak, számok, damil stb. A csalásokról ajánlottak egy jó oldalt:

http://www.illusiondepo.com/magyar/viewtopic.php?t=109&postdays=0&postorder=asc&start=45



Ha ez így van, nincs olyan nagy baj. Nem is értem, miért töltünk velük annyi időt. Nem tudunk mást kitalálni a szombat estékre?

ÖRDÖGI TEHETSÉGEK avagy fehér csontok előkaparása

Állítólag Uri Geller-lázban ég az ország. Árgus szemekkel figyelik hétről-hétre a tehetségkutató műsor adásait, csüngnek Uri szavain és követik a „Mester” tanácsait. Meg is van az eredmény: magas nézettség, népszerűség és a kanalak szorgalmas hajolgatása.

Húsz éve még új és izgalmas volt felfedezni az emberi akaraterő lehetőségeit. Akkor legalábbis azt hittük, hogy ez az. Talán Ő nyitotta meg a parafenomenális – ezoterikus áradatot. Rengeteg könyv jelent meg azóta az emberben és az univerzumban rejlő erők kihasználásáról.

Mi ez az erő és milyen?
Használói szerint személytelen, tehát nem valaki, hanem valami. Ebből következik, hogy nincs saját akarata, tehát a birtokosa irányíthatja és arra használja, amire akarja. Aki megszerzi – vagy akiben megvan(?) –, annak hatalma lesz mások felett: befolyásolhatja, irányíthatja őket. És miért ne tenné meg, ha érdekei úgy kívánják?

Az Embert folyamatosan kísérti a hatalomvágy – kisgyerekkortól az aggastyánlétig – hogyne ragadna meg egy ilyen lehetőséget? Előbb a kanalat manipulálom, majd az órát, utána a kutyámat, majd a kollégámat… és így tovább, míg mindenki azt teszi, ami nekem jó.

Gondoljunk végig egy másik lehetőséget. Az Erő személy, pontosabban személyé. Emberfeletti képességei és lehetőségei vannak. Mindannyiunkat jól ismer. A halottainkat is. Tudja: melyikünknek mi és ki fontos. Ismeri a sorsfordulóinkat, életünk jelentős helyszíneit, számait. Ez a Valaki segít a tudományával annak, aki kinyílik rá. Adja az erejét, a tudását.
Vajon mi lehet ezzel a célja? Nincs okunk azt feltételezni, hogy ne tudná a szuperintelligenciájával, hogy az egyik ember természetfeletti hatalma a másik felett hova vezet. Ő kívülről/felülről átfogóan látja és rakosgatja a mi kis életünk puzzlé-jét. És Ő maga miért ne tartana igényt azokra, akik élnek az erejével?
„Munkatársai” előbb kisebb csodákat tesznek, azután jönnek majd nagyobbak. Hiszen mi értelme van önmagában a kanálhajlításnak? Csak annyi, hogy megmutassa az oroszlánkörmöket. Ez csak a bevezetés.
Minden az ERŐ FORRÁSÁnak befolyása alatt történik. Nem a csodatévők használják az Erőt, hanem Ő használja őket. Ez már nem olyan vonzó felállás.
Sem az ember szabadsága szempontjából, sem pedig a kilátásokéból. Minden igaz meséből tudjuk, hogy a Rossz Oldal végül saját szolgáival is végez.

Mondjunk határozott NEM-et erre az érdekes, bár nem új csapdára – és nem indulunk el ezen az úton. Főleg, ha tudatosan összefogunk a Jó Oldallal.

KAROL- az ember, aki pápa lett 2008. II. 2, 9. M2

Nem fogok megint sírni – mondtam magamban, amikor a film sűrűjében emberek megpróbáltatásai, kitartása, hite, tragédiái zajlottak. Ők is, én is sírtam. Kimentem zsebkendőért, kifújtam az orromat, bejöttem. Wojtyla püspök beszélt a szeretetről, hitről, Istenről. Újra megindultak a könnyeim, megállíthatatlanul. Ez van. Vannak csatornák, amiken – ha akarjuk, ha nem – belénk kúsznak a – minek nevezzem? mik ezek? – gondolatok, érzelmek… nem, valami több, megnevezhetetlen… és mindent felolvasztanak… és akkor biztosan tudjuk, hogy a szeretet a végső igazság, a válasz mindenre.

Fúj KSH

Tisztelt Pályázó!


Köszönettel vettük a Központi Statisztikai Hivatal által kiírt „Társadalomstatisztikus” jeligéjű álláshely betöltésére benyújtott pályázatát.

Sajnálattal értesítem, hogy az álláshely betöltésére nem Ön került kiválasztásra.

További jó munkát és egészséget kívánok.


Budapest, 2008. január 29.


Tisztelt Hlgyem!

Sajnálattal tájokoztatom, hogy nem áll módomban a részletekről felvilágosítást adni.

Üdvözlettel:

Felmerült bennem, hogy nem látszat-pályáztatásról van-e szó, hiszen nincs kontroll, kívülről átláthatatlan a folyamat. Úgy érzem, jól sikerült a tesztem és egyéb követelményeknek is megfeleltem. Nem vettek fel és érdeklődésemre a következő levélből kiderül, hogy nem is indokolják meg, hogy hol hibáztam. Nincs lehetőség okulásra, marad a sötétség és találgatás. Van valakinek ötlete?

Che Guevara: A motoros naplója Duna TV 2008. január 19.

Amikor egy forradalmárról látunk filmet, leginkább a „kész”, cselekvő forradalmárt szeretnénk látni. Ez a film az ifjú orvostanhallgatóról szól, aki egy barátjával elutazik egy hosszú motoros túrára. A nélkülözéssel teli út során megismeri Latin-Amerika népeit, barátságos és elutasító embereket, földjeikről elűzött indiánokat és egy leprakórházban is vállal önkéntes munkát három hétig. A film elmondása szerinti e hosszúra nyúlt út alatt változott meg a világszemlélete.
Érdekes az ilyen életrajzi filmekben az ifjú, leendő nagyemberben figyelni a későbbi hős vonásait, a jövő ígéretét.A film egyszerűsége, szolidsága ellenére lenyűgözött és újra felkeltette bennem a forradalmár iránti érdeklődést. /Jó lenne utána kutatni egy kicsit a könyvtárban. Olyan gyorsan jönnek egymás után az impulzusok, hogy semmiben sem tudok elmélyülni. Két napja még Keith Richards, a Rolling Stones szakirodalma, előtte pedig a The Doors mélyebb megismerésébe akartam belevetni magam – de mind olyan nagy merítést jelent, hogy nem érek a végére. És közben még tudományos szakirodalmat is kell olvasnom…:)/ Nincsenek „nagyjelenetek”, hősi beállítások, nem hétköznapi események: két utazó kalandjai, hol befogadják, hol kidobják őket, beszélgetések helybéliekkel. Kicsit keveslem azokat a beszélgetéseket, amik felnyitották Guevara szemét. Több megnyomorított élet kibomlását vártam. Valami rádöbbenést az arcán. Lehet, hogy csak a sok hatásvadász kommersz műsor kondicionált erre a várakozásra. Jó volt ez a visszafogott sejtetés, finom narráció. A leprakórház befogadó hozzáállása és főleg az Alberto Granadoval való összetartó, bajtársias barátságuk nagyon szép volt, a végére megható is, ahogyan kiderült, hogy ez a nagydumás szoknyavadász Alberto hű maradt a barátságukhoz, megvalósította a kórházat, amit Ernesto megálmodott; és most is (illetve a film készítése idején, 2004-ben) él Havannában gyermekei és unokái körében. A végén mutatták az igazi Albertot öregen, ahogyan egy kis repülőt néz, éppen úgy, ahogyan a motoros út végén az elrepülő Ernestoét nézte. Szép befejezés. Viva Che!

MOSLÉK MÉDIASZILVESZTER Szilveszteri médiamenü: moslékleves, töltött ordenáré, takonyfelfújt

Mivel erős köhögésem miatt otthon kényszerültem tölteni az év utolsó éjszakáját, figyelmemet a televíziócsatornák kínálatára fordíthattam. Azt már régóta vallom sokakkal egyetértésben, hogy szilveszter este bűn rossz a program és tilos nézni. (Nem úgy gyermekkorunkban; akkor szilveszterkor voltak a legjobb műsorok, egész évben erre készültünk: Árkus Szuperbolája, bakiparádé, paródiák, színvonalas humor, Bud Spencer – Terence Hill – filmek, amiket akkoriban csak karácsonykor és szilveszterkor adtak és AKKOR a szórakoztatás nagyágyúinak számítottak…) Most év közben is dől a képernyőről a hollywoodi kommersz, így ebből a szempontból – és csak ebből – nem kárhoztathatóak a szolgáltatók, hogy nem tudnak kirukkolni különleges filmekkel. Karácsonyra megfelelnek a szívmelengető télapós (p. Télapu) és állatos filmek (Pata csata), illetve zenei csemegék a zenés adókon – de mi legyen a szilveszterrel? Egy műsorforrás a saját gyártású, hazai összeállítások:rendszeres műsorok bakijai, komolytalan változatai, szilveszteri „különkiadásai”. A másik oszlop a színvonalas humor (nem a mai Gálvölgyi- vagy Irígy Hónaljmirígy shov-szintűek). Talán ősszel adtak az M1-en hetente ismétlést régi szilveszteri műsorokból (’60-’80-as évek). Igenis VAN magyar humor, bár jelen időt kicsit átfogó értelemben írok, amikor az élő kultúra részének tekintem Kellér Dezsőt, Gádor Bélát, Tabi Lászlót, Királyhegyi Pált, hogy csak néhány mestert említsek /és most eszembe jut egy másik kihalófélben lévő műfaj, a bohózat, ami szintén megfelelő műfaj lenne év végére (rövid, könnyen emészthető, csattanóra végződő humoros történetek)/.
Koraeste nem volt rossz indítás a VS3-on a Benny Hill show. Utána leült minden program, ami a szilveszter esti jogos elvárásokat illeti, melyek: könnyed, színvonalas humor, nem bántó, sértő, erőszakos tartalom, vidámság.
A rádiók zenéire áthangolva – legalábbis akkor, amikor próbát tettem – hétköznapi, unalmas zenék mentek, nem feleltek meg a hangulatteremtés követelményének (és ígéretének!).
Így, készülékek és szobák között járkálva telt az óévbúcsúztatóm és nagyon nehezen akart elérkezni az éjfél. Visszatérve a tv-hez, a Zone Clubot látva majdnem lehánytam a készüléket: külföldi szembesítő show-t adtak párokkal (férfi – nő + a férfi hímnemű szeretőjével) – érzékenységem oka: agresszió, dráma, majdnem verekedésig fajulva… MTV: South Park – hát itt sem az év végi szeretet jegyében folynak a dolgok: az egyik srác megöleti egy ellenség nagyfiú szüleit. Így kell véget érnie az évnek (ilyen filmekkel). A műsorszerkesztésnél figyelembe venném az év végi speciális igényeket: karácsonykor a szeretet és társérzelmek dominanciáját (nem elég a jónak győznie, az agresszió is törölve); szilveszterkor pedig a már említett könnyed ÉS színvonalas vidámság követelményét.
Az est kicsúcsosodása természetesen az éjfél (és közvetlen környéke). A felvezetés is számít! Ehelyett töltelék: ajánlók, reklámok – ünnepi hangulat, az adott pillanatra fókuszálás – óne. Tehát a tré moslék után rögtön a himnusz (RTL K.: Bíró Gergely – jó ötlet). Himnusz után: ??? M1 – reklám. RTL Klub – reklám. Ennél nem történhetett volna rosszabb. A szerkesztőknek fogalmuk sincs az emberi lélek igényeiről: emelkedettség, néhány felemelő szó… Amit – hiába kapcsolgattunk ide-oda – nem kaptuk meg a köztársasági elnöktől, csak másnap a déli krónikában (akkor kapcsoltuk be először a rádiót). Hihetetlen volt popsikenőcsről hallani a himnusz után. Ha már nem volt elnöki beszéd, be kellett volna iktatni egy személyes műsorvezetői átvezetést az új évbe (és a kommersz műsorokhoz) néhány felemelő, reménykeltő szóval. A modern televíziózás száműzte a személyes műsorvezetést, elvéve ezzel a személyesen a nézőhöz szóló emberi megszólítást. Ajánlók vannak kapkodó képáradattal, agresszív, lehengerlő dumával. Megy a konzerv, egyik a másik után.
Az egyetlen jó program (Benny Hill után) – a szokásos éjfél utáni nótaest volt az M1-en. (M2: tajvani-francia film – az újév első perceiben Magyarországon/nak!!!) Annak ellenére végig néztem, hogy nem kedvenc műfajom, de időnként hallgatni kell nótákat, mert a magyar kultúra része; ez tényleg a miénk, nem szabad elnémulnia, mert a mi történetünk őrízője, mi vagyunk. Most is, mint mindig, kiváló énekesek és színészek énekeltek, a vágás, a színvonal profi volt.
Év végére valóak még szerintem a ritkán vagy sohasem játszott koncertfelvételek, pl. szívesen megnéznék egy The Doors-koncertet. Klipek mentek a Vh1-en a A rock istenei blokkban, de nagy részéről lemaradtam.
A Kossuth rádióban a déli krónika után tudósok, kutatók beszéltek arról, hogy szerintük milyen lesz a jövő. Na, ilyen beszélgetéseket még el tudnék hallgatni ilyen tájban. A közszolgálati rádió amúgy sem okozott csalódást: karácsonykor és környékén nagy művészek szépen beszéltek az ünnepről .
RTL Klub és a többiek: miből gondolják, hogy másfél órára le tudnak szögezni a képernyő elé szilveszter este, még ha izgalmas, humoros filmet adnak is; sem éjfél előtt, sem éjfél után (talán napközben).
Nem marad más hátra, mint a személyes, szellemi önvédelmet megerősíteni egyénileg és kőkeményen szelektálni a műsorfolyam kínálatában.