A naplóírásnak elviekben mindig híve voltam, de – az év végi összegzések, év elejei elhatározásoktól eltekintve – mindig lustának bizonyultam rendszeresen írni. Többször elkezdtem – mindig abbamaradt.
A virtuális naplóírás sem vonzott a legutóbbi időkig. Megfoghatatlan, tünékeny, az egészet nem látni egyszerre, csak mindig egy-egy részletét. Másokéra sem voltam kíváncsi. Ismeretlen emberek magánélete nem érdekelt, ismerteké néha, de nem szántam rá időt, hogy utánuk nézzek. És mindezek előtt taszított az ország-világnak való kitárulkozás indiszkréciója. Azután júliusban a Rolling Stones-koncert után érdekelt a koncertlátogatók véleménye az eseményről – és rábukkantam ballor beszámolójára. Őt olvasgatva alakult ki lassanként az igényem saját oldal létrehozására. Önmegjelenítés, nem megjelent cikkeim publikálása, az életem, a múltam rendszerezése. (Jobb híján a saját újságot is pótolhatja.)
Korábban csak olyan blogokba botlottam, amelyek inkább saját életeseményekről szóltak és nem inspiráltak kommentre. Ballor szabatos, jól elemző, élményszerű, nem magáról, hanem főleg a kultúráról szóló írásai hozták meg a kedvemet hasonló oldal indítására. Mértéktartó stílus, egészséges értékrend és témaválasztása: a sokakat érdeklő kultúra, a sport és a technika világának aktualitásai (és a magánszféra elrejtése és a politika mellőzése) – tették számomra etalonná a blogkultúrában. Köszönöm, köszönöm, mindent nagyon köszönök ballor!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése