Akik írják, azt mondják, hogy így osztják meg a gondolataikat az ismerőseikkel, illetve akiket érdekel; leírják, mi történt velük.
Azok, akik olvassák, élvezik, hogy betekinthetnek mások életébe és – természetesen – kommentálhatják.
Kiemelném a hagyományos naplóírásnál már tapasztalt előnyöket: az események, netán érzések írásművé történő megfogalmazása, -szerkesztése mindenképpen a dolgok következetes végiggondolását kívánja meg, ami nagyon hasznos a tisztánlátását, a tárgyilagosság megközelítése szempontjából. A naplóíró tevékenysége önreflexió: a szerző szembenéz önmagával, értékeli magát és reagál a vele, a benne történtekre; akkor is, ha ezek személyes részét nem tárja a nyilvánosság elé. A belső folyamatok, az én tudatos megélése, figyelemmel kísérése (netán megértése) elősegíti az ellenőrzés alatt tartását, ami egyrészt tudatosabb élethez, a problémák sikeresebb megoldásához, másrészt a negatív tudattartalmak tudatos kezeléséhez és ellenőrzés alatt tartásához vezethetnek. Vagyis nem tör ki belőlünk a gyilkológép, amiről addig sejtelmünk sem volt.
Szerintem Kosztolányi Édes Annájának is inkább a tudattartalmak kontrollálatlansága a nyitja és kevésbé a rendszer elnyomása, a szívtelen bánásmód. Anna belső világa, ha úgy tetszik, tudatalattija artikulálatlanul és reflektálatlanul maradt, vagyis nem fejezte ki, nem fogalmazta meg, nem reagált rá a cselédlány. Ő maga sem tudta, mi rejtőzik ott. Egyszercsak kitört belőle, magyarázat nélkül, és amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el. Soha nem kapott választ saját magától, hogy miért tette, amit tett. Lehet, hogy ez tanulás, nevelés kérdése is és ha igen, meg kell tennünk ezt a következő nemzedékért.
Ilyen önreflexiós eszköz a napló. Papírra vagy számítógépre. Magunknak vagy az egész világnak. Ami nem hagy ellustulni minket az önmagunkra figyelés terén. Hogy ne kattanjunk be egyszer és kezdjünk lövöldözni az utcán.:)
Azok, akik olvassák, élvezik, hogy betekinthetnek mások életébe és – természetesen – kommentálhatják.
Kiemelném a hagyományos naplóírásnál már tapasztalt előnyöket: az események, netán érzések írásművé történő megfogalmazása, -szerkesztése mindenképpen a dolgok következetes végiggondolását kívánja meg, ami nagyon hasznos a tisztánlátását, a tárgyilagosság megközelítése szempontjából. A naplóíró tevékenysége önreflexió: a szerző szembenéz önmagával, értékeli magát és reagál a vele, a benne történtekre; akkor is, ha ezek személyes részét nem tárja a nyilvánosság elé. A belső folyamatok, az én tudatos megélése, figyelemmel kísérése (netán megértése) elősegíti az ellenőrzés alatt tartását, ami egyrészt tudatosabb élethez, a problémák sikeresebb megoldásához, másrészt a negatív tudattartalmak tudatos kezeléséhez és ellenőrzés alatt tartásához vezethetnek. Vagyis nem tör ki belőlünk a gyilkológép, amiről addig sejtelmünk sem volt.
Szerintem Kosztolányi Édes Annájának is inkább a tudattartalmak kontrollálatlansága a nyitja és kevésbé a rendszer elnyomása, a szívtelen bánásmód. Anna belső világa, ha úgy tetszik, tudatalattija artikulálatlanul és reflektálatlanul maradt, vagyis nem fejezte ki, nem fogalmazta meg, nem reagált rá a cselédlány. Ő maga sem tudta, mi rejtőzik ott. Egyszercsak kitört belőle, magyarázat nélkül, és amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el. Soha nem kapott választ saját magától, hogy miért tette, amit tett. Lehet, hogy ez tanulás, nevelés kérdése is és ha igen, meg kell tennünk ezt a következő nemzedékért.
Ilyen önreflexiós eszköz a napló. Papírra vagy számítógépre. Magunknak vagy az egész világnak. Ami nem hagy ellustulni minket az önmagunkra figyelés terén. Hogy ne kattanjunk be egyszer és kezdjünk lövöldözni az utcán.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése